1. |
Agitáció
01:01
|
|||
2. |
Arkhé (A múzsához)
03:34
|
|||
|
Mássz a bőröm alá,
körvonalazd arcom,
épülj be a sejtjeimbe,
olvadj hemoglobinomba.
Írd a neved belém,
hadd lélegezzelek be,
légy az immunrendszerem,
táguljon a pupilla.
Légy a fotoszintézisem,
ihleteddel szállj meg,
csókolj szájon, ragadj kézen,
ivakodj belém.
Járj át,
légy a látásom,
válj habitusommá,
uralkodj rajtam,
rendelj magad alá.
Olyan szépen égünk el,
Lángolón és félénken,
olyan édes minden szó
mi bennem fogan,
de tőled való.
Óh, nélküled meghalok!
Halvány, amiben nem vagy ott.
Arkhé, vedd fel a bőrömet
Hideglelésként
járj át...
légy a látásom,
válj habitusommá,
uralkodj rajtam,
rendelj magad alá.
|
||||
3. |
A Dunánál
04:01
|
|||
|
Kerget bennünket a kárhozat
Nem számolunk a veszéllyel
Javulni holnapra marad
A szó elszáll a széllel
Látom lépted nyomát ahogy
Sétálsz a frissen vágott fűben
Álmomban hallom a sóhajod
Hártyaként olvad tőle szívem
Ugye nem kell többé mondanom
Hagyj fel minden reménnyel
Kergess magadból el
Fekete selyemmel
Leplezz magadban el
Küszöbömnél beljebb nem jutsz soha
Ne várj a hídon sem, én nem megyek oda
Alvóhelyet nékem ne készíts már
Menj a folyóhoz ott a Dunánál
Habja közé kell bocsássál
Moss le magadról engem
Kergess magadból el
Megsúgtad előre de mégsem hittem,
Az érzés arra van, hogy fölemésszen
Hajnalban összeér a Nap a vízzel
Aranylón csillan meg a vízfelszínen
Ott ver hidat az emlékezetnek
A lábnyomaim úgyis hozzád vezetnek
Visszaér újra minden a helyére
Szerelmünk lassan húz minket a mélybe
|
||||
4. |
Béke
04:04
|
|||
|
Tekintetére a szívem megszelídül
Jelenlététől soha nem menekül
Gyűlölnöm kéne, de mégis szeretem őt
Ahogy hozzám ér, elveszik minden erőm
Könnyen beszél és a fájdalma sem igazi
Magánlaksértés már csak attól, ami
Nem várt vendég, de vonzó veszedelem
Feláldozhatsz majd, de ma gyere velem
Néztem őt, de mégsem láttam meg
sokáig én se
Nem tudom, hogy hogy nem vettem észre
Hisz üvölt belőle
Ölelése egyszerre háború és béke
Ölelése vesztes háború
|
||||
5. |
Áspis
05:03
|
|||
|
Mi hajt?
Mit keresel ily megszállottan?
Vihar dúl benned,
Áspisvipera szemed
A vadra, a vadra, a törékeny vadra veted.
Prédáid nem trófeák
Magadat gyengíted velük
Minden szép szavad
Általuk elértéktelenül
A zene már hangos
A koncert szalafd
Itt az idő
Üvöltsd el magad
Mindenki táncol csak én halok meg
A hús
Mammonod az, mi elkárhoztat
Elég úgysem lesz
Újra meg újra megéhezel
Újabb és újabb testet ölel a kezed
Nem uralod az éjszakát
Csak játékszere vagy te is
Szép szíved elkorcsosul
Árnyékká fakul
A zene már hangos
A koncert szalafd
Itt az idő
Üvöltsd el magad
Mindenki táncol csak én halok meg
A nyár, a nyár
Szívbillentyűjáték csupán
Egy unott gitár
Emlékszik az ujjbegyedre
Karold csak át
Ha mindenki táncol, te mégse halj meg
|
||||
6. |
Egyetlenegy
04:53
|
|||
|
Kinyitottam, nem csukódik vissza
Hozzáértem, hogy engedjem el?
Széttörtem, most hogy ragasszam össze?
Elégett s én ebben égek el
Megvágtam, a seb már nem heged be
Mellém ült, s én nem kergettem el
Bekötöztem, mégsem forrad össze
Elvesztem s ő rossz helyen keres.
Egyetlenegy
Akit lehet
Büntetlenül
Ölelni meg
Megkarcolt s én nem hőköltem vissza
Leszakadt, de én nem varrtam fel
Gondoltam s ő rögtön kitalálta
Pezsgőt, tulipánt és bort hozott.
Egyetlenegy
Akit lehet
Büntetlenül
Ölelni meg
Töltsd az éjszakáid ébren
Dühöngj ki, sírj ki addig amíg
Ínyedre van az ízem
A nyarad töltsd redőny-sötétben
Alkoss, ne nyughass addig amíg
Dobogni érzed a szívem.
Megkarcolt s én nem hőköltem vissza
Leszakadt, de én nem varrtam fel
Gondoltam s ő rögtön kitalálta
Pezsgőt, tulipánt és bort hozott.
Egyetlenegy
Akit lehet
Büntetlenül
Ölelni meg
|
||||
7. |
Lilit
03:26
|
|||
|
Gyönyörű és kegyetlen
alárendelhetetlen
megzabolázhatatlan
Ágyát a tudattalanban veti meg
A lábnyoma forr a porban
Ő lakik minden falombban
Fürdik a fellegekben
Ő az
Ellenőrizhetetlen
Gyönyörű és kegyetlen
Az éjszaka
Ő az éjszaka
Hajtja a halandók vérét
Tagadja a mérce létét
Egyenlő mindenekkel
Ha megbánt is bűnt követ el
bölcsőkbe halált hoz
Egyszerre szent és szajha
Ebben rejlik hatalma
Ki éjjel egyedül alszik,
Afölött a sóhaja csak gyarapszik
Ő az őrület
|
||||
8. |
A folyó balladája
03:27
|
|||
|
Tó vagyok már nem folyó
Néma átkot mormoló
Partjaimtól búcsúzó
Örvénylő szomorúság
Dús az erdő jobbomon
Őzeimnek oltalom
Erre őrzök réteket
Békét a fészkek felett.
Szembe nézve könnyezek
Ott élnek az emberek
Életük egy kis golyó
Törékeny, tovamúló
Társadalmak nyílnak el
Akaratuk végtelen
Mindenütt uralkodó
Tékozló elesettség
Part a parttal szemben áll
Hullámaim taraján
Ártatlanok vére csillan
Nem lesz egy, míg két külön van
Vizem széles körbe gyűjtöm
Engedem már, hogy elöntsön
Viskót, kastélyt, legelőt
Farkaskölyköt, zsenge nőt
Karikába, körbe-körbe
Tó leszek már mindörökre
Tó vagyok már nem folyó
Néma átkot mormoló
Partjaimtól búcsúzó
Örvénylő szomorúság
|
||||
9. |
Koszorú
04:25
|
|||
|
Meseszép életünk
Tanítja meg velünk
Ha belékapaszkodik kezünk a múltba
Elveszünk
A szobám jéghideg
Oly kietlen nélküled
Ölelésed nélkül indul a nap
S ér az éjjel
Mondd, hova tűntél el?
Te mondtad, te magad
A szerelem elszalad
Álom, ami megfakul
És egyedül hagy
Amikor késett,
Én vele késtem.
Amikor ártott,
Én vele féltem.
De amikor elment,
Féltem egészen,
Ha megölelt is,
Még nem elégszer...
Egymással úgy bekoszolódtunk
Nem egy a sorsunk,
De egy a múltunk,
Ami csak fél volt,
Az vele kiegészült
Hiánya átjár
és egyre mélyül.
|
||||
10. |
Új tájak
02:25
|
|||
|
Forró ágyban megölelni
Új tájakat megismerni
Önmagamon erőt venni
Téged még ma elfeledni volna jó
Gyöngyöződnek a Duna-part fái
Álmából a Napot is fölverik
De ami megmozgatja a fákat,
Vajon összetartja-e a szívemet is?
Folyton beborul, de egyre finomodik
Lassan nehezül és sűrűn feketedik
Feledésbe merül, könnyű hamuvá lesz minden
Minden könnyem, még akkor is,
Ha számon tartja az összeset az Isten.
Az igazság drága bunda
Szégyen rá, ki elhazudja
Ha nem jövök, hát azt okkal,
Látod, végül választottam…
|
||||
11. |
Lányok, lányok
05:00
|
|||
|
Lányok, lányok, szép leányok nézzetek most felém
Szánjatok meg, lágy lépteitekkel közelítsetek hozzám.
A múltam, s mindazt mi voltam,
Lám idehoztam, lábatok elé.
Lányok, lányok, szép leányok volt egy közületek
A bőre fátyol, a vére láng volt, hűs harmatcsepp a szíve.
Karomba zártam, a szívemmel láttam,
Nem is találtam hozzá foghatót.
Ő ragyogtatta fel reggel a Napot
Mosolyától megmozdult az óceán
Koronájuk meghajtották előtte a tölgyek
Neki nyílt minden búzakalász
Május volt, virágos május, orgonaillatú
De kárhozott volt az az éjjel, min hiába vártam rá
Reszkető félsszel, balga reménnyel
Kerestem őt, de nem leltem nyomát.
Évek teltek, vándoroltam a négy égtáj felé
Emlékére nincsen gyógyír, nem lepi azt el a port
Ó szép leányok, mi a tanácstok
Hogy éljek így, hogy fél ember vagyok?
A szerelmed zsarnok, láncként köti meg karom.
Míg önmagamé vagyok, nálam a hatalom.
Féltelek szeretni, túl sok forgott kockán,
Veled nem volt szárnyam, csak két csonka lapockám.
Én nem vagyok senkié se
Reggelt hozok s hűvös éjt
A birtoklási vágy ölte meg a mi mesénk.
|
||||
12. |
Nem elég szép
03:57
|
|||
13. |
Hinni csupán
03:18
|
|||
|
Miféle furcsa kéj árasztja ránk ezt az átkot?
Megannyi vélemény, egyik se látja át, hogy
Parancsra mozdulunk, nem is próbáljuk máshogy.
Meghalni indulunk, pengeélen állunk.
Hinni csupán ócskaság, elsorvad szíved a számon
Beburkol most a sötét, széthullik mind a világom
A nevem, a hitem, mit ér? – senki sem tartja majd számon
Hűségem gyémántkövét nem látja, akinek szánom.
A végén elfogy minden,
Elfogy az idő és elfogy a táj.
Értéktelen a kincsem,
Nem fogad a rév és nem mér a vám.
|
||||
14. |
Lombjairól
06:10
|
|||
|
Gyűljetek körém, csak gyűljetek
Előletek csak hozzátok menekülhetek
Megteríteném a szívemet
Elképzelnék egy szép hársfát terebélyeset
Lombjairól
Lóg a világ
Felszolgálja
Önnönmagát
Néha megremeg a vén hite
Bánja már, miért engedte gyökerét ide
Gyűljetek körém, szembesítsetek:
Rajtam áll, átölelem-e a végtelent
Mély az avar, hullik a hó
Görbül a tér, önt ki a tó
Lombja között, ott szaladuk
Hallod-e onnan bús kacajunk?
Önt ki a tó, jön az orkán
Gyenge levéllel a lombján
Úgy törik szép törzse ketté
Úgy hullik önmaga mellé
Mint hullt az én könnyem érted
Mint törik szép szívem épp meg,
Hársfa alatt állva árván
Ámulva hatalmasságán.
|
||||
jóvilágvan Štúrovo, Slovakia
A jóvilágvan 2007-ben alakult a szlovákiai Párkányban. Hisz az őszinte, mondanivalóval bíró zene erejében és vallja, hogy a zene nem eladó, a minőség mértéke nem az eladhatóság. Négy lemezünk jelent meg: Hanne (2011), Štúrovszkaya (2014), jóvilágvan (2017), A folyó balladái (2021). ... more
If you like jóvilágvan, you may also like:
Wrapped In Cellophane
by Vessel
Crisp drumming cuts through the tangle of interwoven instrumentation on this cerebral yet groovy post-punk record.
go to album
Essential Tremors
by Hooper Crescent
The Australian post-punk outfit's second album courses with unkempt kinetic energy, full of spring-tight basslines and hypnotic riffs.
go to album
The collaborative EP from two Seattle bands is an unexpected delight of dancey guitar rock with an appealingly tossed off vibe.
go to album
Indie rock suspended between youthful ennui and youthful rage, hooky but cerebral and taut with rhythmic tension, just like the 90s.
go to album
I Wish You Could See Yourself Right Now
by Gentle Organisms
The aptly named Gentle Organisms specialize in quietly radiant songs centered on tender melodies.
go to album
Scared to Look
by Welcome Strawberry
Tempering insidious rock hooks with shoegaze's feedback-driven delirium, these Bay Area upstarts find beauty in the loudest of messes.
go to album
Disturbing Dreams
by The Kartetch
Knotty alt-rock with corkscrewing guitars and steely vocals on an album that packs a punch.
go to album
