1. |
Renoir
04:44
|
|
||
ez az illat megmaradhat
a cseresznye íze kiskoromból
meg az ócska holmik a fák alatt
megmaradt még ez az emlék
ez a darab porcelán
mielőtt ébredek a játékból
ébred a Nap is
a szívébe nézett Renoir
mámoros táncospár
holdfényes szerelemmel
kettészakadt szívvel
és szavakkal
a tükör telis-tele mozdulattal
pillanatnyi szemhéjjáték
és eltűnik a rengeteg
láthatatlan az
aki hallgat és találgat
fényes foltokat
szemhéjjáték csak
csak egy pillanat
füst felkúszik
föl az égre
felhők közé száll
szélrózsát hajt az idő
mezítláb jár a mozdulat
egy emlék
egy illat
gyermekkor maradt
vászon alatt az alkotások
foltos fényes benyomások
órarugó táncoltatja
ecset húzza a perceket
pillanatnyi szemhéjjáték
és feltűnik a rengeteg
halhatatlan az
aki hallgat és találgat
fényes foltokat
szemhéjjáték csak
csak egy pillanat
|
||||
2. |
Idő
04:04
|
|
||
a folyónak folyónak fénye van
a folyónak folyónak fénye van
kertekbe ível a színarany
az embereknek szíve van
a folyónak folyónak fénye van
a folyónak folyónak fénye van
a domboldalnak íve van
és nem mondjuk soha ki vége van
kézbe vehetnénk szárnyakat
hogy szállni tudjunk alva is
szóba jöhet a szerelem
a világegyetem
gravitáció
az egyenletlen jó
vagy lebegve üresen mint egy illat
mint az idő
mocsárból így reggelre
színtiszta rózsaszirmos tó lesz
igyál meg egyél meg igyál meg
igyál meg egyél meg igyál meg
összemenni kicsire
meg mondani az időnek
hogy álljon meg
az ördögök tüzet mesélnek
arcuk kemény
rajtuk a ránc temérdek
kiabálnak az időnek
szárnyát szegik az angyaloknak
hogy kerülje őket az álom is
szenteltek rá időt
zavaros hangokat
fürödtek szentelt vízben
mostak partokat
űrbéli csillagokat
az elcsorbult életek fölött is ugyanaz a Nap ragyog
|
||||
3. |
Felhő
04:36
|
|
||
elszaladt a felhő
elszaladt hogy ott majd felnő
elszaladt
de futnék én is
hogyha tudnék
hátha mégis
tanítanál messze futni
mögé bújni
nem aludni
vetíthetnél néma filmet
egészestés sötét csöndet
most azt is mondhatnám hogy itt lesz a jó
de rajtunk kívül senki sincs csak a sok fekete holló
szemekben semmi kincs
mögöttünk sok puszta rét
kopár sík vagy épp sötét
záróra van a Földön
és elviszlek mert úgy a jó
megragad a jó ha eljő
megmarad és nem felejt ő
felszakadhat borult ég is
hogyha tudna
hátha mégis
vakítanál lámpafénnyel
belém látó viaszszínnel
keríthetnél csöpp kis szépet
egészestés nyugodt csöndet
itt a mese fesztelen
olyan táncos sejtelem
fölöttünk sok tiszta ég
de elviszlek mert úgy a jó
elszaladt a felhő
elszaladt hogy ott majd felnő
elszaladt de futnék én is
hogyha tudnék
hátha mégis
vakítanál lámpafénnyel
belém látó viaszszínnel
keríthetnél csöpp kis szépet
egészestés ez az élet
|
||||
4. |
Anna
05:13
|
|
||
sáros a talpa
fű simogatja
így sétál elém a derű
cipőjét Anna
a vár alatt hagyta
s így mezítlen mily gyönyörű
csillog a fényben
a tűz a szemében
az erdőbe így csalogat
fátyolos éjben ébenfeketében
ellopta a Holdat
Anna a várba vár
elvisz oda talán
ahol a Hold ragyog
jéghideg tónál
Anna egy szót vár
a sötétség oly keserű
gondba’ van érzem
törékeny kezében
bújtatja a Holdat
csúf kicsi labda
furcsa alakja
s már nem aranyszínű
édes kicsi Anna
ő nem ezt akarta
nem ezt akarta
Anna azóta már
néz fel az égre s vár
hátha ma felragyog
a vér halovány nyakán
karmazsin lánc gyanánt
megköti két karom
|
||||
5. |
Leopárd
02:37
|
|
||
most még egyszer szembe jön
most még egyszer elköszön
nem kell itt megbeszélni
a füvet rövidre nyírni
magas fák közé
hogy baszódjak meg
szépen halkan okosan
eltévedtünk de semmi vész
a rendőrség hazáig kísér
ha sírni kell bőgjél rendesen
nem lőtték ránk még kedvesem
az ajtókat a terroristák
Isten haza és nincs megoldás
alulról jön ha engeded
a szellő ami elfúj messzire
az arcoktól madártávba
más kertekbe virágnak
a leopárd mintás teszkós kabát jó lesz rád ha leárazták
és a kéz ami ölelt
az most megpofoz
egy tizenkettes Bažant
majd helyre hoz
|
||||
6. |
Apollón pánhoz
04:09
|
|
||
minden rendben kedves Pán
nem árulom el
kivel táncoltál
kivel álmodtál
fújd a sípot
szívesen hallgatom
nem árulom el senkinek
melyik nimfa sírt a válladon
tőled a jóslást ha egy nap megtanulom
nem mondom el senkinek
melyik nimfa sírt a válladon
ha tőled a jóslást megtanulom egy nap
nem mondom el senkinek
melyik nimfát rejti a part
nádszálként a világban
tőled a jóslást ha egy nap megtanulom
nem mondom el
fújd a sípot
szívesen hallgatom
nem árulom el
tőled a jóslást
ha megtanulom egy nap
nem mondom el senkinek
melyik nimfa él ezer darabban szétszórva a világban
porként szállva a világban
tőled a jóslást ha egy nap megtanulom
nem mondom el senkinek
melyik nimfa sírt a válladon
fújd a sípot
szívesen hallgatom
nem árulom el senkinek
melyik nimfa sírt a válladon
ha tőled a jóslást megtanulom egy nap
nem mondom el senkinek
melyik nimfát rejti föld
fenyőként a világban
nádszálként a világban
porként szállva a világban
|
||||
7. |
Múltra folt
04:46
|
|
||
eltüzelted a hegedűt sírva
kabát nélkül engedtél útra
elindultam az erdei úton
de sehogy se sikerült magamba bújnom
aztán megbántad és keresni kezdtél
a nevem egy éjszakába kiabált név lett
és akkor megvénült az éj
feltűnt mellettem két denevér
a partra sétáltam nézte az ég
hallottam, hogy alatt reccsen a jég
de akkor már nem is bántam
csak bosszankodtam, hogy leér a lábam
visszafordultam az erdei úton
ott álltál tétlen, ha karom kinyújtom
meg is tudlak tán érinteni
de akkor már nem volt mit tenni
én annyira szeretnék haza menni
ágyba feküdni, nyelvemet szádba tenni
én úgy szeretnék kicsit más lenni
egész nap semmit sem enni
kértem már oly’ sok dolgot
zsebembe pénzt, nadrágomra foltot
mert lyukas lett, mint a lelkem
szétszabdalt foltozott minden itt benn
megfogtál leszidtál, vittél a házba
vizes ruhában ültünk az ágyra
olyan jólesett a karodban lenni
előtte is elég lett volna ennyi
végigdörzsöltél egy törölközővel
s én tűrtem csak persze emelt fővel
hogy igen hát hogyne, hát mindig rendben
valami pedig igencsak eltört bennem
a paplan alól néztük hajnalig
az égő hegedű darabjait
én annyira szeretnék haza menni
ágyba feküdni, nyelvemet szádba tenni
én úgy szeretnék kicsit más lenni
egész nap semmit sem enni
kértem már oly’ sok dolgot
zsebembe pénzt, nadrágomra foltot
mert lyukas lett, mint a lelkem
szétszabdalt foltozott minden itt benn
|
||||
8. |
Körhinta
03:07
|
|
||
körhinta a szerelem
egyszer kivet
máskor nevetem
van hogy kórusban énekelnek
szirének áriákat
tákolt szívemen
az áriáik messze szólnak
hallja minden
a ma
a holnap
lágy harmata a hajnaloknak
szőtt zöld szőnyeget simogat
de mi az a furcsa fény
mit vetít ki
az életed
mi lesz nélküle
mi lesz
mi nem
dáliák örök kertjébe’ sétálva
köddel átkarolt
hófehér a válla
halhatatlan szerelmesnek
kit nem zargatnak
nem keresnek
megtorpanni az útvesztő előtt
királyi udvaron bolonddá jelölt
a tudatelőttes
a nyerni akarás és
áporodott szaga most bánt kevés
|
||||
9. |
Abrakadabra
04:53
|
|
||
a virág fekete a zsebemben
a világ teteje a kezemben
az illat körhinta a fejemben
a Nap tenger a tenyeremben
a tavasz tíz körmöm között
abrakadabra karma tematikára
óraláncon színes karikák
észre se veszed s
a nyár itt van
takarom a érzed a mondd meg a a szemedet
a kezemet a nevemet
balletbakancs
ólomszárny
és egy kampó a lelkemben
bocs
de neked adtam pont
csak egy kicsit vigyázz rájuk
keresd az új gazdájuk
a sötétben
hogy senki ne vegye észre
és vigyázz
nehogy sírás
legyen a vége
feküdj nyugodtan
karma karma vár
mint ahogyan újra jön a nyár
|
||||
10. |
Ölni ölni
03:43
|
|
||
ölni ölni
embert ölni
de nehéz
ahogy megfogom
megremeg kezemben
ez a kés
és minden szúrás
végül csak nekem fáj
hisz nem vagyok más
csak egy véres szoknyás elfelejtett lány
ásni ásni
mély sírt ásni
de nehéz
kár próbálnom
úgy tűnik
ma se lesz kész
mert a kezem fogja
a pillanat
meg a halál
és vannak dolgok
olyan furcsa dolgok
miket elsietni kár
nem veszed észre
hogy te vagy
a világnak közepe
és úgy nősz bennem
hogy szétfeszíted életem
megkötözni
megkötözni
de nehéz
erős a kötél
de te erősebb vagy
mint én
sár a lelkem
sár a szemem is már
és nézlek téged
ebben a sírban téged
s kezdek megnyugodni már

|
||||
11. |
Melyiké vagy?
02:34
|
|
||
keleten a nyárba
magasba repülve
kacskaringó fellegekre ülve
szedret szedtünk
meghívtatok ebédre
lábunk elé szirmok hullottak le
kútvíz van
Duna nincs
kerestelek
csak sárga repceföldek
nem érkeztem
nem érkeztem megtudni
hol az unokatesód
az a magas ott a húgom
kié vagy
melyiké vagy
víz alatt
a szárnyadat
fekete-fehér
tolladat
tudom már
hogy fecske vagy
mint én
reggel néztem az esőt víz
titok a víz
fülre kéz
szemre géz
szájra zár
tudom már
|
jóvilágvan Štúrovo, Slovakia
A jóvilágvan 2007-ben alakult a szlovákiai Párkányban. Hisz az őszinte, mondanivalóval bíró zene erejében és vallja, hogy a zene nem eladó, a minőség mértéke nem az eladhatóság. Négy lemezünk jelent meg: Hanne (2011), Štúrovszkaya (2014), jóvilágvan (2017), A folyó balladái (2021). ... more
Streaming and Download help
If you like jóvilágvan, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp