1. |
Laura
04:47
|
|
||
Lassan lekopik minden
elkorhadnak a fák
Laura folyton hazudik folyton
kikopott, cserepes a szád
a száraz olvadáspontok
ott, ahol rontok
folyók apadnak el
a hegy töve mellett
gombfocikönyvben
szavak akadnak torkokon
nyaklánc szó szerint
glédába rakva
képeken emlék
piskóta omlós
elszáradnak az ágak
virágba fonva
marhák és sertések bontva
hűtőkamrába sértések
lomha és árva
bazárba bezárva.
|
||||
2. |
Rosszul vagyok
04:11
|
|
||
Megkívántalak, megettelek, kihánytalak, rosszul vagyok.
Hiába vártalak bús fák alatt, utáltalak, foglyod vagyok.
Örökbe kaptalak, nem kértelek, de nélküled elárvulok.
Arról ami köztünk lefolyt, csak azt tudom: hiába volt.
Megsodortalak, elszívtalak, megittalak, kisírtalak.
Kiizzadtalak pár év alatt, de jól tudod, nehéz dolog.
Elfelejtelek, megáldalak, szorul hurok, rosszul vagyok.
Magamra festelek, elrejtenek szatén kezek, acél habok.
Szörnyű az a szerelem amibe bele se lehet halni.
Csak mérgét, a keserűt nyelni, meg a fele szíved eldobni.
|
||||
3. |
Bíborka
02:29
|
|
||
Bíborka, Bíborka, ne gondolj arra a fiúra,
vigyél el inkább engem kávéra a presszóba.
Bíborka, Bíborka, üljünk ki a teraszra
és akasszuk fel a kabátokat a fogasra.
Jó lenne ha adnál tüzet, a poharamba tiszta vizet.
Ezüstözzük be az eget, ha már bíbor úgy sem lehet.
|
||||
4. |
Lélekelmélet
03:38
|
|
||
Oly mély az éj ezen a szigeten
Kormos fény folyik a vizeken
Ámbátor nem vagyok idegen
az íze már itt van a szívemen
Járt már itt talpam a homokon
Itt durcásat tettettem konokon
Ért már itt engem a kikelet
Vágtam már itt át a kezemet
Ismerős egy hely ez a lélek
Magamba nézni sokszor mégis félek
Itt borozgatnak lidércek és rémek
Hajóskapitányok, hűtlen legénységek
Bacchánsnők, kék szemű szüzek
Belőlem vannak, ismerem őket.
A végén ér mindig a döbbenet
Hogy én hordtam ide a köveket
A képzelet idáig követett
S ennél már nincs is tán közelebb
Fúj rám most, fújd rám a meleget
Abból még nem kaptam eleget
A szó bennem még mindig didereg
Fagyos bennem még minden zsigerem.
Oly mély az éj ezen a szigeten,
De mélységét annyira szeretem.
|
||||
5. |
Farkasidő
03:17
|
|
||
Telihold van, farkasidő.
Tüze lobban, most indul Ő.
Sűrű vágy és piros cipő.
Keze rezzen, készül a nő.
Illatba fojtja, felveszi ledobja,
átfesti simítja, kapcsolja gombolja.
Öltözik, készül a nő,
telihold van, farkasidő.
Nem az ágy vár, csak heverő.
Nehezen nyel, csá (?) levegő.
Ez nem szép, de megérthető.
A büszkeség felejthető.
Mire vágyhat bús szerető,
győzhetetlen testi erő,
két egymásba merítkező romlottság.
Rövid a perc és félthető.
Gyorsan gyűrődő lepedő,
de a célnak megfelelő orvosság.
Önmagát csitítja, a haját ritkítja,
a férfit vidítja, bánatát szítja,
s lassan elalszik a nő,
telihold van, farkasidő.
|
||||
6. |
Belzebub
04:50
|
|
||
Az ördög vagyok, a nevem Belzebub
Babilon leggazdagabb fia
Kívül rend, belül káosz
de nem én vagyok a gonosz
Nyakkendőm vörös szőnyeg, amelyen
büszkén menetelsz a testvéreiddel
bele a tűzbe, feketébe, mélyes-mélyre
Baldachinnal takarom le az eget
amikor nevetek
Kísértelek s összekócolom
a hajad, amikor álmodol
Te választasz s mindig rosszul
azt hiszed, te nevetsz
s azt hiszed látod az eget
Pedig én nevetek
s nem az eget látod
A hetedik vagyok
velem találkozol
mielőtt egyet léphetnél
bele tűzbe, feketébe, mélyes-mélyre
Megveszlek, megvettelek
szeretnélek is, de nincs szívem
a helyén egy alagutat találsz
ahol aranykezű művészek vontatják szemem fényét
az új hercegeket
a zene pedig tökéletes
s egyre tökéletesül
ahogy a világban rend ül
kívül-belül, rendületlenül
káosz, mélységes gonosz
Nehogy éhen halj!
Menj dolgozni!
Ne mosolyogj!
Vásárolj!
|
||||
7. |
Rácsok
04:39
|
|
||
Azt szerettem benned,
nem csak a tested,
bőröd alatt a lelked.
Ahogy kecses kecsegéket
sütöttél forró olajban,
csendben és morajban
súgtad, hogy szeretlek.
Helyem volt melletted,
mint az összeszőtt zörejnek.
Ropogtattál köretnek az élethez.
Teringettét,
te ringattál,
kerülgettél
mint tavaszt a tél.
Vétetlen skorpióméreg,
tétlen iszom és nézem,
hogy csókolják mások,
körbe zárnak a rácsok.
Virágból koszorút fontam
és egyszerre voltam
érted és veled,
nevet a neved.
Konzerv dobozban,
kislány koromban,
a hajam koromban,
a karodba hulltam.
|
||||
8. |
Fecske
03:10
|
|
||
A fecskéknek nem kell szólni,
mikor kell messze menni,
mit kéne dédelgetni,
kit kéne egyre óvni.
Csipetnyi, röppenetnyi
kecses, finom szárnycsapás.
Csillagfénybe harapás
falatnyi, föld feletti
parcellákon kései az aratás.
Könnyek jönnek könnyedén,
marcipánszív kőkemény,
koravénen hallgatásba harapás.
Nincs költözés, csak maradás.
A fecskéknek nem kell szólni,
mikor kell messze menni,
mit kéne dédelgetni,
kit kéne egyre óvni.
Pillanatnyi szárnycsapásra izzik fel
a sárgasága vörösbe.
Félénk, fülledt fáradtságát magtárakban
elhagyatva örökbe fogadja egy vörösbegy.
|
||||
9. |
Mély
04:32
|
|
||
Belehajolni a tóba az volna jó,
a hullámoknak üzenni: helló, haló!
Kalauz uram nekem a szívemet lyukassza át,
becsaptak hiába visz a hajó tovább.
Orvos uram a lelkemet nyissa ki.
Én esküszöm, hogy nincsen benne semmi.
Lelkész uram maga az agyamat nézze át,
onnan folyik ki az egész világ.
Bele a tóba, de senki se tudja,
hogy csak lefele juthat át.
Majd a szirének átviszik a szívedet
(mert a szirének átviszik a szíveket),
majd a kutyád átviszik a lelkedet
(mert a kutyák átviszik a lelkeket).
Félve nyújtod a lába,
késve érzed a vágyat,
csobban, alig hallod,
lobban lelked addig nyújtod.
Vonz, húz be a mélybe,
álmod lassan célba ér be,
bőröd lett nedves, remegsz.
Ő csak azt súgja: kellesz.
Cseppek folynak lefele érzed,
minden lépésnél vizesebb érzet
és csak nézed.
Hullám csap fel vékony csípődig,
csillan csepp, csikland köldökig.
Aztán hasadat is hullám éri,
a hangja már nem a régi, de jó.
Vizes, de jó.
Aztán mikor a nyakadat lepik be,
már nem gondolsz semmire.
Levegőt veszel mélyet, hosszan,
ekkor minden érzés ellobban.
A karod tartod magad elé,
a fejedből nézel kifelé,
csak húz a mély lefelé.
Nyugodt vagy, lassú és gyenge.
Így jutottál le egészen a mélybe.
|
||||
10. |
Tulajdonképpen
02:58
|
|
||
tulajdonképpen nem múlt el igazán soha
fülembe zengett a bú hanne-i halotti tora
elfátyolozta az ablakon beverő napfény
éjszaka dühös kutyaként csaholt az utcán
szájából fojt a nyál, hej de igen nagy kár
néha beleevett a levesembe
megégette vagy elharapta a számat
néha követett az utcán és csókolgatta a vállam
rakoncátlan tincsként hajamba robogott
éjszaka fojtó köhögés volt
mélabú hosszú vonatúton
az átölelt semmi
nincs jól mérve ez a világ
|
jóvilágvan Štúrovo, Slovakia
A jóvilágvan 2007-ben alakult a szlovákiai Párkányban. Hisz az őszinte, mondanivalóval bíró zene erejében és vallja, hogy a zene nem eladó, a minőség mértéke nem az eladhatóság. Négy lemezünk jelent meg: Hanne (2011), Štúrovszkaya (2014), jóvilágvan (2017), A folyó balladái (2021). ... more
Streaming and Download help
If you like jóvilágvan, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp